Kitámolyogtam a fürdőbe, és útközben ráléptem a küszöbön heverésző Pézsma hosszú farkára. Nagyot ugrott ijedtében, és prüszkölve elszaladt valahová. Túl kómás voltam ahhoz, hogy zavarjon szegény macskám fájdalma.
A fürdőben belenéztem a tükörbe, és természetesen a megszokott látvány fogadott. Sötétvörös, dús, erős szálú haj, kék szemek, porcelán fehér bőr, enyhe szeplősség. Kiköpött Apám vagyok.Megmostam a fogamat és arcom, majd megfésülködtem. A hajkefémből kihúzkodtam a felesleges és nem utolsó sorban zavaró hajszálakat, majd visszatettem a polcra. Csoda, hogy Anya még nem szólongatott, pedig mániája az, hogy kora reggel minimum kétszer lábatlankodik körülöttem, mindenféle ürügyekre hivatkozva.
Ahogy szokás mondani, ami késik nem múlik: már beindult nála a nyüzsibogár.
- Jajj, olyan meleg van. Kint akkora a hőség, hogy apád beindította a kerti locsolót, szóval ne hátul menj ki. Jó tanulást! - nyomott egy puszit a homlokomra, és elindult összeszedni a szennyest az öcsém szobájában.
- James nem az apám! Azt meg végképp nem értem, hogy Aputól miért kellett elválnod?! Nem emlegesd nekem Jamest mint az apámat, mert ennél jobban semmit nem utálok, tudod jól! - felindult voltam és dühös. Tényleg utáltam, ha Juliette ezt csinálta. Nem volt bajom az új nevelőmmel, de ő amolyan aktakukac, érzelmeit ridegen eltakaró egyén, aki nem utolsó sorban fiatalabb Anyámnál. Bírom Jamest, de van saját Apám, nem is akárki!
Visszamentem a szobámba, ami mint mindig, most is elvarázsolt. Igaz, hogy már 6 hónapja fel lett újítva, de egyszerűen mesésen nézett ki. Annak idején olyan lakosztályt szerettem volna, mint amilyen Jázminnak van az Aladdinban, és ez a vágyam teljesült is, csakhogy az én szobámhoz saját fürdő és gardrób is tartozott. A falakat mélyvörösre és narancssárgára festették, az ágy baldachinja pedig aranyszínekben pompázott. A CD-im a falakra felszerelt magas, karcsú állványokon sorakoztak ABC sorrendben, a padlót pedig tarka perzsa szőnyegek borították. Minden egyes részletét imádtam, de a legjobb a sarokban lévő marokkói díszpárnákból felhalmozott kis zug, ahová kényelmesen bevackolhatom magam egy jó könyvvel, vagy az MP4-esemmel. A fürdőm hasonlóképpen nézett ki, annyi különbséggel, hogy a padlótól a plafonig tartó mozaik csempék türkizkékek és citromsárgák voltak, a berendezés pedig Anya art deco régiséggyűjteményének a darabjaiból állt.
Félrehúztam a gardróbom tükör ajtaját, és az állványon kezdtem húzogatni a vállfákat. Itt is szigorú sorrendet követeltem meg: a szoknyák egy külön helyen, a pólók egy másik részen és a nagyobb kabátok, pulcsik vagy ünneplők a leghátsó sorokban. A kis szekrény alsó részén vagy 50 külön fakk volt kialakítva a cipők részére, de csak 30-ban sorakoztak lábbelik, a dorkótól a magassarkúig.
Kiválasztottam a mai napra egy kényelmes, sárga felsőt, melyről egy édes kis panda mosolygott, és a felirat alatta: Have a good day!, vagyis Legyen szép napod! Hozzá egy csőszárú farmert vettem, és egy fehér tűsarkú szandált. Elégedetten szemléltem magamat a tükörben, és a hajamat egy egyszerű mozdulattal átfésültem. Amúgy is hullámos, teljesen mindegy, hogy mit kezdek vele, az esése ugyanolyan marad. Azon agyaltam, hogy ha apával élnék, már soha nem viselhetnék ilyen ruhákat, és az etikettet kéne követnem. Szegény megboldogult Nagyi.. Jó, hogy nem tudja, hogy dédunokája családi élete egyenlő a katasztrófával...
Bepakoltam oldaltáskámba a mai napra szükséges holmikat, és morgolódva láttam, hogy matek is lesz. Annyira utálom azt az órát! Sose értettem a feladatokat, a fonalat gyakorta elvesztettem, és ha nincs a padtársam, minden bizonnyal nem lennék jó tanuló belőle. Ezért hálás voltam neki.
Idén már végzős vagyok, és nemrég töltöttem be a 20. életévemet. Kaptam ajándékba Apától egy csodálatos fehér Porsche-t, amit imádtam vezetni. A sebesség a véremben van, vagyis ő ezt mondta.
Lesiettem a konyhába, ahol már mindenki elfoglalta a helyét a nagy, ovális asztal körül. Az öcsém is mohón kanalazta a zabpelyhét, de jelenleg én nem voltam éhes. Be akartam már érni a suliba, és ezen a szép májusi napon kicsit kimenni a padra napozni pár haverral, és ezt a dolgot eltolta volna a reggeli. Felkaptam egy almát a pultról, de Anya utánam szólt.
- Miért nem eszel? Rosszul vagy?
Kelletlenül fordultam meg, a táskámba süllyesztettem az almát. Mosolyogtam, majd kedvesen válaszoltam, bár már az utakat róttam volna egészen a gimiig, ahol minden bizonnyal alig lesz már parkolóhely. A szökőkútnál akarok ebédelni, így sietnem kell, ha nem akarom, hogy elfoglalják.
- Nem, Anya. Jól vagyok, csak sietnem kell a suliba. Első órám fizika, és át kéne nézni a fogalmakat doga előtt - már majdnem kiléptem a házból, mikor az öcsém akart valamit.
- Ugye tudod, hogy ma te viszel el a fogorvoshoz? - megvillantotta fogszabályzós fogsorát, és a homlokomra csaptam.
- Hányra kell menni? - kérdeztem, de csak megrántotta a vállát és evett tovább. Jameshez fordultam tanácsért.
- Szóval mikorra kell Gladet a dokihoz vinni? - az öcsém se a vér szerinti tesóm, hanem James előző házasságából született, de akármilyen különc, én akkor is szeretem. Mindenesetre jobban, mint édesapját.
- Fél ötre. De most menj, nehogy elkéss, Kicsim! - a "Kicsim" szónál grimaszoltam, és megborzongtam, viszont csendben maradtam.
Végre kiszabadultam a házból, és a kocsimhoz léptem. Feltéptem hihetetlen óvatosan az ajtót, és beültem a süppedős, fekete bőrülésbe. Mikor a kormányt a kezembe fogtam, teljesen otthonosan éreztem magamat. Nem is tudom, mi lenne ha nem vezethetnék többé. Valószínűleg belehalnék...
- Jajj, olyan meleg van. Kint akkora a hőség, hogy apád beindította a kerti locsolót, szóval ne hátul menj ki. Jó tanulást! - nyomott egy puszit a homlokomra, és elindult összeszedni a szennyest az öcsém szobájában.
- James nem az apám! Azt meg végképp nem értem, hogy Aputól miért kellett elválnod?! Nem emlegesd nekem Jamest mint az apámat, mert ennél jobban semmit nem utálok, tudod jól! - felindult voltam és dühös. Tényleg utáltam, ha Juliette ezt csinálta. Nem volt bajom az új nevelőmmel, de ő amolyan aktakukac, érzelmeit ridegen eltakaró egyén, aki nem utolsó sorban fiatalabb Anyámnál. Bírom Jamest, de van saját Apám, nem is akárki!
Visszamentem a szobámba, ami mint mindig, most is elvarázsolt. Igaz, hogy már 6 hónapja fel lett újítva, de egyszerűen mesésen nézett ki. Annak idején olyan lakosztályt szerettem volna, mint amilyen Jázminnak van az Aladdinban, és ez a vágyam teljesült is, csakhogy az én szobámhoz saját fürdő és gardrób is tartozott. A falakat mélyvörösre és narancssárgára festették, az ágy baldachinja pedig aranyszínekben pompázott. A CD-im a falakra felszerelt magas, karcsú állványokon sorakoztak ABC sorrendben, a padlót pedig tarka perzsa szőnyegek borították. Minden egyes részletét imádtam, de a legjobb a sarokban lévő marokkói díszpárnákból felhalmozott kis zug, ahová kényelmesen bevackolhatom magam egy jó könyvvel, vagy az MP4-esemmel. A fürdőm hasonlóképpen nézett ki, annyi különbséggel, hogy a padlótól a plafonig tartó mozaik csempék türkizkékek és citromsárgák voltak, a berendezés pedig Anya art deco régiséggyűjteményének a darabjaiból állt.
Félrehúztam a gardróbom tükör ajtaját, és az állványon kezdtem húzogatni a vállfákat. Itt is szigorú sorrendet követeltem meg: a szoknyák egy külön helyen, a pólók egy másik részen és a nagyobb kabátok, pulcsik vagy ünneplők a leghátsó sorokban. A kis szekrény alsó részén vagy 50 külön fakk volt kialakítva a cipők részére, de csak 30-ban sorakoztak lábbelik, a dorkótól a magassarkúig.
Kiválasztottam a mai napra egy kényelmes, sárga felsőt, melyről egy édes kis panda mosolygott, és a felirat alatta: Have a good day!, vagyis Legyen szép napod! Hozzá egy csőszárú farmert vettem, és egy fehér tűsarkú szandált. Elégedetten szemléltem magamat a tükörben, és a hajamat egy egyszerű mozdulattal átfésültem. Amúgy is hullámos, teljesen mindegy, hogy mit kezdek vele, az esése ugyanolyan marad. Azon agyaltam, hogy ha apával élnék, már soha nem viselhetnék ilyen ruhákat, és az etikettet kéne követnem. Szegény megboldogult Nagyi.. Jó, hogy nem tudja, hogy dédunokája családi élete egyenlő a katasztrófával...
Bepakoltam oldaltáskámba a mai napra szükséges holmikat, és morgolódva láttam, hogy matek is lesz. Annyira utálom azt az órát! Sose értettem a feladatokat, a fonalat gyakorta elvesztettem, és ha nincs a padtársam, minden bizonnyal nem lennék jó tanuló belőle. Ezért hálás voltam neki.
Idén már végzős vagyok, és nemrég töltöttem be a 20. életévemet. Kaptam ajándékba Apától egy csodálatos fehér Porsche-t, amit imádtam vezetni. A sebesség a véremben van, vagyis ő ezt mondta.
Lesiettem a konyhába, ahol már mindenki elfoglalta a helyét a nagy, ovális asztal körül. Az öcsém is mohón kanalazta a zabpelyhét, de jelenleg én nem voltam éhes. Be akartam már érni a suliba, és ezen a szép májusi napon kicsit kimenni a padra napozni pár haverral, és ezt a dolgot eltolta volna a reggeli. Felkaptam egy almát a pultról, de Anya utánam szólt.
- Miért nem eszel? Rosszul vagy?
Kelletlenül fordultam meg, a táskámba süllyesztettem az almát. Mosolyogtam, majd kedvesen válaszoltam, bár már az utakat róttam volna egészen a gimiig, ahol minden bizonnyal alig lesz már parkolóhely. A szökőkútnál akarok ebédelni, így sietnem kell, ha nem akarom, hogy elfoglalják.
- Nem, Anya. Jól vagyok, csak sietnem kell a suliba. Első órám fizika, és át kéne nézni a fogalmakat doga előtt - már majdnem kiléptem a házból, mikor az öcsém akart valamit.
- Ugye tudod, hogy ma te viszel el a fogorvoshoz? - megvillantotta fogszabályzós fogsorát, és a homlokomra csaptam.
- Hányra kell menni? - kérdeztem, de csak megrántotta a vállát és evett tovább. Jameshez fordultam tanácsért.
- Szóval mikorra kell Gladet a dokihoz vinni? - az öcsém se a vér szerinti tesóm, hanem James előző házasságából született, de akármilyen különc, én akkor is szeretem. Mindenesetre jobban, mint édesapját.
- Fél ötre. De most menj, nehogy elkéss, Kicsim! - a "Kicsim" szónál grimaszoltam, és megborzongtam, viszont csendben maradtam.
Végre kiszabadultam a házból, és a kocsimhoz léptem. Feltéptem hihetetlen óvatosan az ajtót, és beültem a süppedős, fekete bőrülésbe. Mikor a kormányt a kezembe fogtam, teljesen otthonosan éreztem magamat. Nem is tudom, mi lenne ha nem vezethetnék többé. Valószínűleg belehalnék...
További gondolat menetet megszakítva ráfordultam az útra, és elindultam a sulihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése