3. fejezet

Mindenféle színek táncoltak a szemem előtt, és Apu kezdett helyre rázni.
- Hékás! Mi a baj? - megszorította a karomat kissé, és kezdtem mély, egyenletes levegőket venni. Nehezen ment legyőzni a hányingert, mert majdnem kidobtam a rókabőrt.
- Mitől lettél ilyen rosszul, Anne? - Apa felettébb aggodalmas hangon beszélt hozzám, amitől megnyugodtam.
- Semmitől - nyöszörögtem alig hallhatóan -, már jól vagyok. - remegő lábaim meghazudtoltak, és ezt Apu is észre vette.
- Nem úgy nézel ki.. Clarissa! Kérlek, menj el Kate-ért, ő ért ezekhez a dolgokhoz. Siess! - utasította a bosszankodó narancsot, engem pedig leültetett egy fotelba. Annyira rosszul voltam, mint egy kutya.
- Hozok vizet - ajánlotta, és már elviharzott az ajtóhoz.

2 percig csukott szemmel ültem, és zúgó fejemet szorongattam. Házasság?! 20 éves vagyok! Én csak 10 évvel később terveztem a menyegzőmet, de ez most úgy tűnik, romba dőlt. Én szerelmet akarok, nem kiválasztott párt!

El is felejtettem, hogy nem egyedül vagyok, és majd' kiugrott a szívem a helyéről, mikor valaki megszólalt velem szemben.
- Jobban vagy? - mély, lágy férfihang, de roppantul kedvesen csengő. Kinyitottam a szememet, és egy hihetetlenül helyes fiút láttam magam előtt. Ültében is magas, izmos, fekete hajú, borostás, és rendkívül sötét szemű. Annyira, de annyira helyes volt, amilyet még életemben nem láttam. Megrökönyödtem, és elpirultam pillantásától.
- Igen.
Beletűrt kócos hajába, és elmosolyodott. Mivel közel volt, a kezét nyújtotta.
- Benjamin Rawenstor. Nagyon örülök..
- Anne - segítettem ki, majd tenyerébe helyeztem az enyémet. Meleg, puha keze volt, és megremegtem.
- Bocs anyámért, tudom, hogy elviselhetetlen egy idő után..
Erre mit feleljek? Igen, én is nagyon utálom őt, amióta betette ide a lábát, sőt, egy undorító dögnek tartom?!
Helyette csendben maradtam, és zúgó fejemet próbáltam helyre rakni.

Az ajtó feltárult, és Kate jelent meg előttem.
- Látom már jól vagy. Minden rendben? Ne hívjak orvost? - aggódó arcát nézve megkönnyebbültem. Nem tudom miért, csak úgy.
- Kösz, Kate. Megvagyok. Nem, nem kell orvos. Tényleg - erre Apa termett előttem, ügyetlenül megbotolva a szőnyegben, leborítva a pohár vízzel.

- Apa! - kiáltottam, majd azonnal felpattantam a helyemről. - Ajj ne! Még Gladet is el kell vinnem a városba, de nem tudok előtte haza menni!
Nagynéném szólt egy cselédnek, aki pár pillanat múlva egy törlőkendővel tárt vissza.
- Köszönöm, Riccá - mondtam a fiatal lánynak, aki meghajolt, és kiment a szobából.
- Ne haragudj, nem direkt volt - kért elnézést Apa, én meg elmosolyodtam.
- Nem gond, Apa. Majd szerzek valahol tiszta ruhát, mert ez soha a büdös életbe nem fog megszáradni.
- Adok én! - ajánlotta kezét nyújtva Kate, és én szó nélkül követtem őt. El is felejtettem Bent.

oOo

- Na mizu, Öcsi? Suli milyen volt? - kérdeztem, mikor épp berakta a táskáját a hátsó ülésre, és beült mellém.
- Hát.. Eltelt. - mondta, majd bekapcsolta a biztonsági övét.
- Hogyhogy csak eltelt? Van valami baj? - ráfordultam az útra, és megvártam két autót, amíg elhaladtak előttem, és besoroltam mögéjük.
- Nem, nincs semmi. - nem hittem neki, de nem faggatóztam. Hagytam, hadd legyen magában. Vezetés közben lecsavartam a vizes üvegem kupakját, majd majdnem magamra öntöttem a tartalmát, mikor egy vadállat befordult elém. A kupakot le is ejtettem, pont Glad lábához. Morogtam, lehajoltam és akkor láttam meg, mi lehet a baja.
- Ezt hogy szerezted?!
Csúf, tenyérnyi véraláfutás éktelenkedett a sípcsontján és ahogy jobban néztem a vállán is. Apró, vöröslő karcolások toldották meg a látványt.
- Hagyjál békén!
- Segíteni akarok, Glad! Hogy szerezted ezeket?! - félrehúzódtam a kocsival.
- Sehogy. Elestem. Így jó? - fröcsögte, majd kinézett az ablakon. Nem volt hajlandó rám nézni, de tudtam, hogy hazudik. Elpirult. Nála ez a hazugság jele.
- Glad.. - könyörgő és lágy hangszínt erőltettem magamra. - Nem mondom el otthon, hogy mi történt, ha nem hazudsz nekem. Apádnak se mondom el.
- Megígéred? - nézett rám szégyenkezve, majd visszafordult hozzám.
- Megígérem.
- Huge Stewart és a bandája elkapott. De nem csak engem. Lesleyt is.
Megdöbbentem.
- De miért?!
- Mert ők az iskola menő csávói, és nem adtam oda az ebédpénzemet nekik. Ezért megvertek volna, de akkor még vissza ütöttem. Aztán hátracsavarták a karomat, és nem tudtam csinálni semmit. Huge szerintem megrepesztette a sípcsontomat. Stoplis csukával bikából belém rúgott.
Szét vetett a méreg. Hogy jönnek ahhoz ezek a kis senkik, hogy megverjék az én öcsémet?! Ezért még megfizetnek, garantálom!
- Ne mondd el otthon, Anne, légyszi! - suttogta, én meg kacsintottam.
- Ne félj, nem mondom. - ígértem, de nem tudtam, be tudom-e tartani..

2. fejezet

A gimihez vezető út zökkenőmentesre sikerült. Mivel későn indultam, egy kisebb dugó elkerülése végett kerülőúton mentem. Nem is volt hiba ebben a gondolatban, mert mikor a barátaim, Jessie, Yvonne, Chris és Mike megérkeztek utánam, mind szidták a közlekedést. Magamban mosolyogtam, mert tudtam, hogy bizony én cselekedtem helyesen.
- Anne - fordult felém Yvonne -, otthon mi van?
- Szokásos. De ma megyek Apához. Ja, de utána el kell vigyem Gladet a dokihoz - mondtam, majd haraptam egyet a szendvicsemből. Saláta, csirke és sok-sok szósz. A legkirályibb párosítás! Valahogy úgy, mint a csoki és a chips.
- Beteg? - kérdezte Mike. A srácot nagyon bírtam. Nem tartozott a legszebb fiúk közé, sőt. De olyan dumája  és poénjai voltak, hogy mindenkit levett a lábáról vele. Köpcös, alacsony, fakó zöld szemű, és mégis eébűvölő. A külső adottságai ellenére az egyik legértékesebb belső tulajdonsággal rendelkezett, ami nem más, mint a feltétel nélküli bizalom és szeretet. Ez belőlem nagyon hiányzott, egy pont Anya "javára".
- Nem, csak meg kell igazítani a fogszabályzóját - feleltem mosolyogva.

Hangosan nevetgéltünk és beszélgettünk evés közben, majd mentünk állampolgári ismeretekre. Kikaptam az emberi szocializálódásról szóló 4 oldalas esszémet, és 5-ös lett. Kicsit feldobta a napomat.

Az órák gyorsan tovaszálltak, mikor már a kocsiban ültem, és élveztem a csodálatos, meleg pénteki napsütést. Annyira boldog voltam, hogy megyek Apuhoz. Megint csak ő és én, mivel amióta elváltak Anyával, sokkal többet van velem. Sétálunk a parkokban, a tavak körül, lovas kocsizunk, vagy egyszerűen csak beszélgetünk. Ez nagyon sokat jelent nekem, hiszen mindenkinél jobban szeretem a világon.

Fél háromra oda is értem, a megbeszélt időre. Két őr állta utamat, de amint megláttak, félrekapták szuronyfegyveres karjukat, és haptákba vágták magukat. A hatalmas, szőrős medvekucsma mindig is tetszett nekem, de ma különösen. A piros kabát és fekete nadrág annyira tökéletesen illett a fapofa férfiakra, hogy akaratlanul is elmosolyogtam magam.

A palotában először a nagynénémet láttam meg, aki mint mindig, most is vidáman tartott felém, tárt karokkal.
Ugyanolyan vékony, gyönyörű és elképesztően csinos volt, mint mindig.
- Anne! De jó, hogy látlak! Hogy vagy, kedvesem? - széles mosolyát rám villantotta, és a karjaiba zárt. Visszaöleltem, és belélegeztem finom, kellemes parfümjének illatát.
- Jól, Kate, köszönöm. Nem tudod, Apu hol van?
- Biztosan a társalgóban. Amióta ez a nő, ez a Clarissa idetolta magát, nem sok nyugtunk van tőle - grimaszolt egyet, és én meg bólogattam. Apu új "élettársa" egy nagyon idegesítő, művigyorú boszorkány, akit ki nem állhatok.
- Nem értem, miért hagyta ott édesanyád. Juliette volt a kedvencem, de apád... Mindegy. Ó igen, és van egy bejelentése számodra, de biztos, hogy nem fogsz neki örülni, Kis Drágám.
- Igen? - megdöbbentem - Micsoda?! Megint mit tett az én szeleburdi Apám?
Erre a kérdésre Kate elnevette magát, majd megértően felhúzta a szemöldökét egy pillanatra.
- Szó mi szó... Elég sok őrültséget tett... Főleg az esküvőn... Te jó ég! Mik nem voltak, és ennek már 23 éve! Hogy repül az idő!
- Igen, de most kíváncsivá tettél. Megyek is, de később még feltétlenül szeretnék veled és Keresztapuval beszélni. ( A keresztapám egyben a nagybátyám is, de nem baj. Én vagy Willnek vagy Keresztapunak hívom.)

Rohantam volna a terem felé, de Nagyapába ütköztem. Megtántorodtam, majd ő is feltartott.
- Na de Annette! Így futkosni a palotában, komoly hercegnő létére?!
- Sajnálom, Nagyapa, de nagyon sietek Apához. A társalgóban van, ugye? - idegesebb lettem. Miért akadékoskodik ma mindenki?!
- Igen, de gyere, beszélgessünk kicsit. Olyan ritkán találkozunk - már tartotta a karját, de én kedvesen hárítottam.
- 5 perc múlva Nagyapa, 5 percet kérek, amíg beszélek Apával. Utána minden figyelmemet neked szentelem, komolyan! - fohászkodtam, majd hátrálni kezdtem.
- Rendben, akkor várlak. - elindult a könyvtárszoba felé, vagy tudom is én, hogy hová. Tovább szaladtam az először elhatározott célom felé.

Felrántottam a társalgó ősrégi, antik ajtajait. Apa tényleg bent teázott Clarissával és egy idegen, fekete hajú fiúval. Clarissa a maga festetett hajával és agyon szolizott bőrével egy szöszi narancsra hasonlított.
- Apa? - kérdeztem kissé bizonytalanul, de mikor megláttam vörös üstökét és pirospozsgás arcát, megnyugodtam. Ő nem változott. Elegáns ruhában jött felém, közben végig csillogtak a szemei.
- Szia, Szépségem. - erősen magához húzott, és én meg hatalmas szívvel viszonoztam ölelését. Megnyugtató volt vele lenni, kiszabadulni kicsit a világ gondjaiból.
- Futottál? - kérdezte finoman eltolva magától, hogy szemügyre vehessen. Kifújtam a levegőt, és megkönnyebbülvel néztem rá.
- Mondjuk. Közben összefutottam Kate-tel és Nagyapával. - Nevetgélve csacsogtunk és ölelgettük egymást, de ekkor Clarissa rondított bele a képbe. Köhintett egyet, és csészéjét letette a tálcára, ami még a Nagyié volt, és odalépett hozzánk.
- Harry, drágám. Nem kéne elmagyaráznod a lányodnak, hogy egy ilyen helyen nem illik így viselkedni? - végig mosolygott, de ez a mosoly egy haragos vicsorra emlékeztetett, és közben végig remegett. Drogos kurva - gondoltam magamban.
- Nem hiszem, hogy lenne mit magyaráznom Anne-nek. Született kékvérű a kisasszony - bazsalyogva rám kacsintott, és fél karját a vállamra tette. Én a derekánál fogva karoltam át, és kihívóan néztem Clarissa villámokat hányó szemeibe.
- Hát.. Rendben, de ne felejtsd el bejelenteni a nagy hírt, aminek Annette biztosan örülni fog - rángatózó szemhéjjal nézett az én kék szempáromba, és nem akarta róla elkapnia pillantását. Arról, hogy ezt a csatát én adjam fel, szó sem lehetett. Álltam a próbát, bár már kezdett homályos lenni körülöttem minden.
Végre Apa megtörte a kínzó háborút.
- Ó igen. Anne - fordult hozzám, és én azonnal elkaptam a ronda narancsról a pillantásomat -, ugye tudod, hogy egyszer férjhez kell menned. Clarissa segítségével kiválasztottuk neked a megfelelő herceget.

Hányingerem lett, és szédülni kezdtem. Házasság?! Szó sem lehet róla..!!!

1. fejezet

- Jó reggelt kedves hallgatók! Ez itt még mindig a Music Channel, és a 8 órai híreink következnek. Ragyogó nap van ma, a hőmérséklet 25 C°, a szél éppen csak lengedezik. Csodás idő egy kis kiruccanásra, vagy egy hatalmas sétára a szabadban. Mindjárt jön két műsorvezetőnk, Darla Stephenluch és Marco Lart... - nem hagytam lehetőséget, hogy a szószátyár bemondó befejezze a monológját, előtte lecsaptam az OFF gombot, és morogva bár, de lerúgtam magamról a takarót. Nagyot nyújtózkodtam, és megroppant a hátam. Ezt évek óta csinálja, a csodadokik se tudják, miért. Én úgy vagyok vele, hogy amíg semmi kellemetlenséget nem okoz fizikailag, addig nem foglalkozom ilyen apró dologgal. Van épp elég elfoglaltságom e nélkül is.
Kitámolyogtam a fürdőbe, és útközben ráléptem a küszöbön heverésző Pézsma hosszú farkára. Nagyot ugrott ijedtében, és prüszkölve elszaladt valahová. Túl kómás voltam ahhoz, hogy zavarjon szegény macskám fájdalma.

A fürdőben belenéztem a tükörbe, és természetesen a megszokott látvány fogadott. Sötétvörös, dús, erős szálú haj, kék szemek, porcelán fehér bőr, enyhe szeplősség. Kiköpött Apám vagyok.
Megmostam a fogamat és arcom, majd megfésülködtem. A hajkefémből kihúzkodtam a felesleges és nem utolsó sorban zavaró hajszálakat, majd visszatettem a polcra. Csoda, hogy Anya még nem szólongatott, pedig mániája az, hogy kora reggel minimum kétszer lábatlankodik körülöttem, mindenféle ürügyekre hivatkozva.

Ahogy szokás mondani, ami késik nem múlik: már beindult nála a nyüzsibogár.
- Jajj, olyan meleg van. Kint akkora a hőség, hogy apád beindította a kerti locsolót, szóval ne hátul menj ki. Jó tanulást! - nyomott egy puszit a homlokomra, és elindult összeszedni a szennyest az öcsém szobájában.
- James nem az apám! Azt meg végképp nem értem, hogy Aputól miért kellett elválnod?! Nem emlegesd nekem Jamest mint az apámat, mert ennél jobban semmit nem utálok, tudod jól! - felindult voltam és dühös. Tényleg utáltam, ha Juliette  ezt csinálta. Nem volt bajom az új nevelőmmel, de ő amolyan aktakukac, érzelmeit ridegen eltakaró egyén, aki nem utolsó sorban fiatalabb Anyámnál. Bírom Jamest, de van saját Apám, nem is akárki!

Visszamentem a szobámba, ami mint mindig, most is elvarázsolt. Igaz, hogy már 6 hónapja fel lett újítva, de egyszerűen mesésen nézett ki. Annak idején olyan lakosztályt szerettem volna, mint amilyen Jázminnak van az Aladdinban, és ez a vágyam teljesült is, csakhogy az én szobámhoz saját fürdő és gardrób is tartozott. A falakat mélyvörösre és narancssárgára festették, az ágy baldachinja pedig aranyszínekben pompázott. A CD-im a falakra felszerelt magas, karcsú állványokon sorakoztak ABC sorrendben, a padlót pedig tarka perzsa szőnyegek borították. Minden egyes részletét imádtam, de a legjobb a sarokban lévő marokkói díszpárnákból felhalmozott kis zug, ahová kényelmesen bevackolhatom magam egy jó könyvvel, vagy az MP4-esemmel. A fürdőm hasonlóképpen nézett ki, annyi különbséggel, hogy a padlótól a plafonig tartó mozaik csempék türkizkékek és citromsárgák voltak, a berendezés pedig Anya art deco régiséggyűjteményének a darabjaiból állt.

Félrehúztam a gardróbom tükör ajtaját, és az állványon kezdtem húzogatni a vállfákat. Itt is szigorú sorrendet követeltem meg: a szoknyák egy külön helyen, a pólók egy másik részen és a nagyobb kabátok, pulcsik vagy ünneplők a leghátsó sorokban. A kis szekrény alsó részén vagy 50 külön fakk volt kialakítva a cipők részére, de csak 30-ban sorakoztak lábbelik, a dorkótól a magassarkúig.
Kiválasztottam a mai napra egy kényelmes, sárga felsőt, melyről egy édes kis panda mosolygott, és a felirat alatta: Have a good day!, vagyis Legyen szép napod! Hozzá egy csőszárú farmert vettem, és egy fehér tűsarkú szandált. Elégedetten szemléltem magamat a tükörben, és a hajamat egy egyszerű mozdulattal átfésültem. Amúgy is hullámos, teljesen mindegy, hogy mit kezdek vele, az esése ugyanolyan marad. Azon agyaltam, hogy ha apával élnék, már soha nem viselhetnék ilyen ruhákat, és az etikettet kéne követnem. Szegény megboldogult Nagyi.. Jó, hogy nem tudja, hogy dédunokája családi élete egyenlő a katasztrófával...

Bepakoltam oldaltáskámba a mai napra szükséges holmikat, és morgolódva láttam, hogy matek is lesz. Annyira utálom azt az órát! Sose értettem a feladatokat, a fonalat gyakorta elvesztettem, és ha nincs a padtársam, minden bizonnyal nem lennék jó tanuló belőle. Ezért hálás voltam neki.
Idén már végzős vagyok, és nemrég töltöttem be a 20. életévemet. Kaptam ajándékba Apától egy csodálatos fehér Porsche-t, amit imádtam vezetni. A sebesség a véremben van, vagyis ő ezt mondta.

Lesiettem a konyhába, ahol már mindenki elfoglalta a helyét a nagy, ovális asztal körül. Az öcsém is mohón kanalazta a zabpelyhét, de jelenleg én nem voltam éhes. Be akartam már érni a suliba, és ezen a szép májusi napon kicsit kimenni a padra napozni pár haverral, és ezt a dolgot eltolta volna a reggeli. Felkaptam egy almát a pultról, de Anya utánam szólt.
- Miért nem eszel? Rosszul vagy?
Kelletlenül fordultam meg, a táskámba süllyesztettem az almát. Mosolyogtam, majd kedvesen válaszoltam, bár már az utakat róttam volna egészen a gimiig, ahol minden bizonnyal alig lesz már parkolóhely. A szökőkútnál akarok ebédelni, így sietnem kell, ha nem akarom, hogy elfoglalják.
- Nem, Anya. Jól vagyok, csak sietnem kell a suliba. Első órám fizika, és át kéne nézni a fogalmakat doga előtt - már majdnem kiléptem a házból, mikor az öcsém akart valamit.
- Ugye tudod, hogy ma te viszel el a fogorvoshoz? - megvillantotta fogszabályzós fogsorát, és a homlokomra csaptam.
- Hányra kell menni? - kérdeztem, de csak megrántotta a vállát és evett tovább. Jameshez fordultam tanácsért.
- Szóval mikorra kell Gladet a dokihoz vinni? - az öcsém se a vér szerinti tesóm, hanem James előző házasságából született, de akármilyen különc, én akkor is szeretem. Mindenesetre jobban, mint édesapját.
- Fél ötre. De most menj, nehogy elkéss, Kicsim! - a "Kicsim" szónál grimaszoltam, és megborzongtam, viszont csendben maradtam.

Végre kiszabadultam a házból, és a kocsimhoz léptem. Feltéptem hihetetlen óvatosan az ajtót, és beültem a süppedős, fekete bőrülésbe. Mikor a kormányt a kezembe fogtam, teljesen otthonosan éreztem magamat. Nem is tudom, mi lenne ha nem vezethetnék többé. Valószínűleg belehalnék...

További gondolat menetet megszakítva ráfordultam az útra, és elindultam a sulihoz.